HTML

Brain Drain

Egy blog az agyelszívásról. Miért hagyják el a diplomás fiatalok Magyarországot, és miért nem jönnek vissza? Ha szeretne hozzászólni a témához, esetleg érintett a kérdésben, várjuk levelét a braindrainhu (a) gmail.com címre.

Látogatóink

free counters

2011.05.16. 20:00 agyelszívás

A bolygó hollandi

Holland barátom, aki Magyarországon él, felkészített rá, hogy ekkora váltás után már sehol sem leszek igazán otthon. Én viszont inkább úgy gondolom, hogy csak rajtam múlik, hogy otthon akarom-e érezni magam valahol. 


Név: A bolygó hollandi
48 éves, budapesti férfi
villamosmérnök
Hollandia


48 éves villamosmérnök vagyok, tavaly október végén költöztem ki Hollandiába. Ennyi idősen az ember már nem ugrál meggondolatlanul: biztos állásra mentem. Az első időszakot a low-budget jegyében egy bérelt szobában töltöm, két kisebb gyermekem és feleségem nyáron jönnek utánam. Az otthoni bedőlt lakáshitel és a totális pesszimizmus után már nincs mit vesztenünk, sőt azt remélem, hogy gyerekeim majd húsz év múlva nyitott, nyelveket beszélő, európai polgárok lesznek.

Annak idején járta körünkben egy némiképp profán mondás: "Az isten is villamosmérnök". A Műegyetem valóban igen jó alapot adott ahhoz, hogy az élet számos különböző területén megálljuk a helyünket. A mi évfolyamunk is jól szétspriccelt: nagyjából lefedjük a térképet, szakmai és földrajzi értelemben egyaránt. 

Először a szorosan vett szakmámban, hardverfejlesztőként dolgoztam, egy szocialista magyar nagyvállalat kis fogaskerekeként. A sors furcsa játékaként egy negyed század elteltével most ismét a szakmámhoz közel, szervizmérnökként keresem a kenyerem, egy (szocialista magyar) kapitalista nemzetközi nagyvállalat kis fogaskerekeként.

 

 

1 komment


2011.03.24. 11:30 agyelszívás

Eszter

 Tisztelet a kevés kivételnek, de feltűnő, hogy az emberek nagy része az éppen aktuális kormányt hibáztatja mindenért, nem vállal felelősséget saját életéért, panaszkodik, de változtatni nem hajlandó, vagy nem elég bátor hozzá. Ami egyenesen szórakoztató, hogy akkor is panaszkodnak, ha valami jól működik – példa erre a BKV, amit visszasírok, mert Sydney-ben a tömegközlekedés katasztrofális.

 

Név: Eszter
31 éves, budapesti nő
Angol nyelvtanár - Alkalmazott nyelvészet doktorandusz-hallgató
Írország, Olaszország, Ausztrália

 

Több mint 5 éve hagytam el Magyarországot, fél évvel az államvizsgám után. Angol nyelvtanárként dolgoztam több nyelviskolának, szabadúszóként. Mivel a diplomázást követő fél évben egyetlen budapesti középiskolában sem üresedett meg tanári állás, külföldi lehetőségek után kezdtem kutatni. A legtöbb iskola tele volt nyugdíjas korú tanárral (ők ugye kevesebbe kerülnek), és divatba jöttek a szeptembertől júliusig tartó „szerződések”, a friss diplomásoknak még nehezebb volt állást találni, így a külföldre vándorlás tűnt az egyetlen, számomra elfogadható megoldásnak. A volt szakdolgozat-témavezetőm szeretett volna meggyőzni, hogy maradjak nála doktorandusz-hallgatóként. Mivel elég jól beleláttam a magyar akadémiai életbe, eszem ágában sem volt ösztöndíjasként tengetni az életem és később könyökölni, mint ahogy azt sokan kénytelenek voltak megtenni. Akkor telt be a pohár, amikor kiderült, hogy az adott nyelviskola, ahol dolgoztam, nulla forint adót fizetett be utánam.  Arra pedig, amit a legtöbb volt egyetemi évfolyamtársam csinált, nem voltam hajlandó: beülni egy multihoz olyan munkakörben, amihez semmi közöm, vagy átképezni magam. Elegem lett abból is, hogy mindenki hülyének nézett, hogy tanár akarok maradni, ami számomra nem munka, hanem hivatás.

 

3 komment

Címkék: ausztrália olaszország írország doktorandusz alkalmazott nyelvészet angol nyelvtanár


2011.03.22. 22:45 agyelszívás

10 érv Magyarország mellett

Megtartva a blog eredeti célkitűzéseit, a továbbiakban is az analitikus adatgyűjtésre és a személyes történetekre szeretnénk fektetni a hangsúlyt. Szűklátókörű lenne viszont az a hozzáállás, hogy átugorjuk mindazokat az erőfeszítéseket, amelyekkel azok, akiknek erre megfelelő erőforrások állnak a rendelkezésére, próbálják visszacsábítani a külföldön tanuló és dolgozó szakembereket.

Az alábbi 10 érvet az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség által szerkesztett www.gyerehaza.org weboldalon találtuk.

 

10 érv Magyarország mellett

10. Versenyképes, egykulcsos adó
2011. január 1.-től Magyarországon 16% a személyi jövödelemadó kulcsa. Ez még Európai Uniós viszonylatban is nagyon alacsony adókulcs.
 

9. A “magyar álom” - szabad pálya az új ötleteknek
Az “amerikai álom” korszaka végetért. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a piacok beteltek, és nagy ritkán, egy-két új cégnek sikerül betörni a nagyok közé. Míg Magyarországon érdemes az ötleteidet saját vállalkozással kamatoztatni, addig nyugaton nincs más lehetőséged mint multiknál elhelyezkedni.

8. Túró Rudi
Mondj egy másik országot, ahol rájöttek arra, hogy milyen finom a tehéntúró csokoládéborítással...

7. Budapest - multikultibb mint gondolnád
A hazatérők közül többen felfedezték már, hogy a nyugatabbi országok szokásai, ételei (miegymás) kis keresés után mind megtalálhatóak Magyarország fővárosában. Ugyanez nem mondható el fordítva.

6. Aranyat érő nyelvtudás
A magyarok sajnos nem gyakran beszélnek felsőfokon idegen nyelveket. A te külföldön megszerzett nyelvtudásod ezért aranyat érhet, ha el szeretnél helyezkedni.

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás
OK, nincs minden kórházban plazmatévé. Viszont az orvosok értik a dolgukat, és egy rendelés nem kerül 80 euróba.

4. Pörkölt nokedlivel, ropogós parasztkenyérrel és csalamádéval.
...és egy kancsó Egri Bikavérrel.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok
Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele. Egy baráti beszélgetés során is sokkal jobban megértesz valakit, akivel egy kultúrkörből jöttél.

2. Családbarát szociális rendszer
Csak egy példa: Magyarországon 3 év a GYES. Az Egyesült Államokban pár hét... és az idén bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk.

1. Az érzés...
amit akkor érzel, amikor a repülőablakból meglátod a kivilágított Budapestet, amit akkor érzel amikor az olimpián meghallod a magyar himnuszt, amit akkor érzel,
amikor a Balaton fölött nézed a tűzijátékot.


Abban sajnos nem hiszünk, hogy a munkaerőpiacon uralkodó átpolitizáltságot, korrupciót és dilettantizmust megoldaná a családi adózás, vagy a magyar konyha, de szívesen részt vennénk egy őszinte párbeszédben az oldal szerkesztőivel. Mi is azt szeretnénk, ha a tehetséges magyar fiatalok Magyarországon is tudnának boldogulni és mi is bízunk benne, hogy minden hazaköltöző honfitársunk megtalálja itthon a számítását. Csak talán erősebb érvekre is szükségük volna, mint a Túró Rudi.

8 komment

Címkék: ifjúsági kereszténydemokrata szövetség közpolitika lendület program gyerehaza.org


2011.03.17. 17:43 agyelszívás

Dani

Úgy gondoltam, hogy ha ezt elértem, akkor miért ne próbáljak továbblépni? Ahogy már említettem, ez az iparág nagyon szűk, ezért nem ritka, hogy ha valaki munkahelyet vált, akkor azzal együtt nemcsak országot, de földrészt is vált. Így céloztam meg Ázsiát, és jelentkeztem az egyik legnagyobb cég szingapúri stúdiójába. Felvettek.

 

Név: Dani

33 éves, budapesti férfi

Politológus, játékszoftver-fejlesztő

Anglia, Szingapúr

 

Miért mentem külföldre? Egyrészt fejlődni akartam a munkámban, és erre otthon nem volt lehetőségem, másrészt dühös voltam, hogy a politika ennyire elvakítja a körülöttem élőket. Az is kétséges volt, hogy lesz-e egy jól fizető munkahelyem, ami még húsz év múlva is létezik.

 

Nem volt újdonság számomra elhagyni Magyarországot. Tizenkét éves koromban édesapám kapott egy külföldi megbízatást, és három évet éltünk az egykori NDK-ban. Ott jártam iskolába, és ott tanultam meg németül. Ennek köszönhető, hogy hat évvel később felvettek a bölcsészkarra, német szakra, majd pár évvel rá jelentkeztem politológiára is, amit el is végeztem. Az egyetemi évek alatt, a tanulmányaim mellett sok mindennel foglalkoztam: az érdekvédelemtől a tudományszervezésig. Persze rengeteget buliztam, de emellett folyamatosan volt valamilyen külső munkám is, a diákmunkáktól a kutatóintézeti munkaviszonyon át a saját vállalkozásig.

 

3 komment

Címkék: anglia szoftverfejlesztő szingapúr politológus


2011.03.09. 21:59 agyelszívás

El Húngaro

„A jobb körülmények az attitűdökben is megjelennek, a tanárok közvetlenebbek a diákokkal, nincs szükség a státusz-különbségek állandó érzékeltetésére, a tanár célja a diák megértésben való segítése, nem a tudomány bonyolultságának hangsúlyozása és az önfényezés”

  

 
Név: El Húngaro
28 éves, budapesti férfi
Közgazdász
Spanyolország
 
2006-ban végeztem a Budapesti Corvinus Egyetemen (Közgáz). Utolsó egyetemi évemben meglehetősen tanácstalan voltam a jövőt illetően: mivel inkább a közgazdasági elméletek érdekeltek, valamilyen doktori programban szerettem volna továbbtanulni, viszont a magyar egyetemek programjai nem igazán nyújtottak színvonalas képzést (a CEU-t inkább vegyük ki a magyar egyetemek közül), a külföldi egyetemek többsége meg egy bizonyos tesztet kért, amit már korábban kellett volna letenni. Végül jelentkeztem három külföldi egyetemre és felvettek egy spanyolra, ösztöndíjjal.
 
Kicsit felkészületlenül ért ez a lehetőség, nem terveztem, hogy külföldre költözöm, de mivel a program jónak tűnt és az ösztöndíj elég volt a kinti megélhetéshez, kiköltöztem. Általában is igaz, hogy a külföldre menő magyarokat a jobb lehetőség (szakmai+anyagi) vonzza, amiket pillanatnyilag Magyarország nem tud biztosítani a számukra. Ez különösen igaz a magasabb képzettségűekre, azon belül is a tudományos szférában dolgozókra. Nyilván a magasabb képzettségűek rendelkeznek azzal a nyelvtudással, amivel kint érvényesülhetnek, valamint véleményem szerint a sokat szidott magyar egyetemi képzés még mindig elég jól működik ahhoz, hogy nemzetközileg is versenyképes diplomásokat képezzen. (Mivel magam is adok kint órákat, van összehasonlítási alapom: az egy tantárgyba besűrített anyag kevesebb kint, a szájbarágás pedig sokkal több).
 
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország közgazdász


2011.03.02. 19:03 agyelszívás

Higashimurayama

 

„Számomra a külföldi lét (Japán, illetve most Németország) legnagyobb előnye, hogy nyugodtabb. A tárgyak és szolgáltatasok működnek, kiszámíthatóak, nem romlanak el, nem válnak további problémák forrásává. Külföldön élni azért is könnyebb, mert kiválaszthatod, hogy mire figyelsz oda, és mire nem. Egyszerűbb fókuszálni.Kívülállóként egy csomó dologban nem érzed érintettnek magad, ami azt jelenti, hogy könnyebben elhatárolódsz a neked nem tetsző társadalmi jelenségektől. Például, ha a japán sajtóban olvasok egy korrupciós botrányról, vagy a szervezett bűnözésről, kevésbé húzom fel magam, mint egy otthoni példa hallatán. Lehet, hogy még szórakoztat is.”
 
 
Higashimurayama
29 éves, budapesti férfi
Szociológus-közgazdász
Japán, Németország
 
Először is, nem tekintem magam a brain drain „áldozatának”, mert nincs magyar egyetemről diplomám, és sosem dolgoztam otthon teljes munkaidőben sem. Amikor elhagytam az országot nyolc és fél éve, 21 évesen, még nem voltak konkrétan megfogalmazott problémáim Magyarországgal. Volt pár kellemetlen benyomásom, de távozásomat inkább a külföld iránti kíváncsiság motiválta. Ki akartam próbálni, hogy milyen más környezetben élni, függetlenül.
 
Egy japán állami ösztöndíj erre jó lehetőséget biztosított. Nem csak ingyen tanulmányokat jelentett (amit akkor még valamennyire magától értetődőnek is gondoltam), hanem rendes havi költőpénzt is, ami a diákélethez tökéletesen elegendő volt. Öt évig tanultam kinn, majd japán diplomával a zsebemben ott kerestem munkát, hiszen máshol az egyetemem neve senkinek sem mondott semmit. Ott viszont mindenki (sokan kicsit túlzásba esve is) hasra esett tőle. Az egyetem után három évig dolgoztam kinn, majd a cégen belül Németországba jöttem.
 

Szólj hozzá!

Címkék: japán németország szociológus közgazdász


2011.03.01. 09:44 agyelszívás

Blog az agyelszívásról?

Az agyelszívás (angol kifejezéssel: brain drain), vagyis a magasan képzett munkaerő elvándorlása világméretű jelenség. Magyarország, ha a diplomás fiatalok összlétszámához mérjük a kivándorlók számát, a középmezőnybe tartozik. A természettudományos és orvosi területen végzetteknek azonban több, mint negyede hagyja el az országot, és jelentős részük nem is tervezi, hogy belátható időn belül hazatér.

Noha a magyar gazdaság és társadalom fejlődése szempontjából alapvető fontosságú, hogy az ország megfelelő mennyiségű képzett szakemberrel rendelkezzen, a diplomások elvándorlása nem, vagy csak említések szintjén vált a közbeszéd részévé. Blogunk célja, hogy a kérdés nagyobb nyilvánosságot nyerjen, és – szerencsés esetben – széleskörű társadalmi vita tárgyává váljon.

Az elmúlt bő egy évtizedben számos tudományos kutatás foglalkozott a brain drain hatásával és jelentőségével Magyarországra nézve, ezek a teljesség igénye nélkül Tamás Pál (1997), Tamási Péter (1999, 2002), Inzelt Annamária (2002), Simonovits Borbála  és Saphier Regina (2004)  illetve Csanády Márton és Személyi László (2008) nevéhez fűződnek. Egyes eredményeiket a későbbiekben ezen a blogon is közzé tervezzük tenni, elsődleges célunk mégsem ezen kvantitatív kutatások bemutatása, hanem valami más.

A Csanády Márton és Személyi László vezette 2008-as alapkutatás során (rövid összefoglalóját lásd itt) a kérdőív végén volt egy nyílt kérdés is, amire számos olyan válasz érkezett, ami további kutatási irányokat jelölt ki. Noha a kérdőív elsősorban az anyagi, szakmai ösztönzők szerepét mérte, a válaszadók a magyar munkaerőpiacon uralkodó uram-bátyám viszonyokra, dilettantizmusra, korrupcióra, a tisztességes érvényesülés lehetetlenségére, a politikai viszonyokra és számos egyéb olyan okra panaszkodtak, amelyek valószínűsítik: a magyar diplomások egy igen jelentős része akkor is elhagyná az országot, ha egyik napról a másikra sokszorosára emelkednének az itthoni fizetések.

Mindezek miatt az az ötletünk támadt, hogy – élve a blogformátum könnyű elérhetőségéből származó előnyökkel – elkezdjük összegyűjteni a kivándorolt diplomások személyes történeteit. Kíváncsiak vagyunk, milyen kibeszéletlen traumák, rendszerszintű problémák kerülnek elő, és milyen megoldási lehetőségeket látnak azok, akik a bőrükön tapasztalták a brain drain folyamatának pozitív és negatív hatásait. A történeteket a szerzőkkel minden részletet egyeztetve, anonimitásukat megőrizve szeretnénk közzétenni, hogy a lehető legőszintébb módon nyilatkozhassanak helyzetükről. Ha Ön külföldön élő diplomás és szeretné megosztani történetét és véleményét a blog olvasóival, kérjük írjon a braindrainhu@gmail.com emailcímre.   

A blog nem tudományos igénnyel íródik, de reméljük, hogy az itt felhalmozódó közös tudás egyszer majd egy széleskörű, kvalitatív kutatás alapjává válik. A blog készítői szeretnék megköszönni a 2008-as kutatást végző Személyi Lászlónak, hogy hozzáférhetővé tette számukra a kutatás eredményeit.

 

2011. március 1.

Marosi-Farkas Zoltán, Soltész Béla

Szólj hozzá! · 2 trackback