HTML

Brain Drain

Egy blog az agyelszívásról. Miért hagyják el a diplomás fiatalok Magyarországot, és miért nem jönnek vissza? Ha szeretne hozzászólni a témához, esetleg érintett a kérdésben, várjuk levelét a braindrainhu (a) gmail.com címre.

Látogatóink

free counters

2011.03.02. 19:03 agyelszívás

Higashimurayama

 

„Számomra a külföldi lét (Japán, illetve most Németország) legnagyobb előnye, hogy nyugodtabb. A tárgyak és szolgáltatasok működnek, kiszámíthatóak, nem romlanak el, nem válnak további problémák forrásává. Külföldön élni azért is könnyebb, mert kiválaszthatod, hogy mire figyelsz oda, és mire nem. Egyszerűbb fókuszálni.Kívülállóként egy csomó dologban nem érzed érintettnek magad, ami azt jelenti, hogy könnyebben elhatárolódsz a neked nem tetsző társadalmi jelenségektől. Például, ha a japán sajtóban olvasok egy korrupciós botrányról, vagy a szervezett bűnözésről, kevésbé húzom fel magam, mint egy otthoni példa hallatán. Lehet, hogy még szórakoztat is.”
 
 
Higashimurayama
29 éves, budapesti férfi
Szociológus-közgazdász
Japán, Németország
 
Először is, nem tekintem magam a brain drain „áldozatának”, mert nincs magyar egyetemről diplomám, és sosem dolgoztam otthon teljes munkaidőben sem. Amikor elhagytam az országot nyolc és fél éve, 21 évesen, még nem voltak konkrétan megfogalmazott problémáim Magyarországgal. Volt pár kellemetlen benyomásom, de távozásomat inkább a külföld iránti kíváncsiság motiválta. Ki akartam próbálni, hogy milyen más környezetben élni, függetlenül.
 
Egy japán állami ösztöndíj erre jó lehetőséget biztosított. Nem csak ingyen tanulmányokat jelentett (amit akkor még valamennyire magától értetődőnek is gondoltam), hanem rendes havi költőpénzt is, ami a diákélethez tökéletesen elegendő volt. Öt évig tanultam kinn, majd japán diplomával a zsebemben ott kerestem munkát, hiszen máshol az egyetemem neve senkinek sem mondott semmit. Ott viszont mindenki (sokan kicsit túlzásba esve is) hasra esett tőle. Az egyetem után három évig dolgoztam kinn, majd a cégen belül Németországba jöttem.
 

A cég stratégiai tanácsadással, piackutatással foglalkozik. Japánban főleg amerikai multi-ügyfeleknek adtunk tanácsot a japán piacra való betöréssel, partnerkereséssel, termékpaletta kialakításával kapcsolatban. Európában pénzügyi befektetőknek (Private Equity) készítünk tanulmányokat a megvásárlásra kiszemelt cégekről. Ez Magyarországon nehezen értékesíthető tudás, mert a japán piac iránt komolyan érdeklődő (profi tanácsadó cégek szolgáltatásait igénybe vevő) magyar vállalatok száma gyakorlatilag nulla. Hasonlóan, az Európában középméretűnek számító (felvásárlásra érdemes) vállalatok száma alacsony, otthon ezeknek a szolgáltatásoknak nincs nagy piaca.

Sem az ország elhagyásakor, sem később nem fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy ne akarnék visszatérni. Sőt, elég biztos vagyok benne, hogy egyszer haza fogok menni.
 

Mindez annak ellénere van így, hogy kinnlétem alatt sokat romlott (vagy inkább reálisabb lett) a Magyarországról alkotott véleményem. Az uram-bátyám viszonyok, a dilettantizmus, a korrupció mind valós problémák. Az emberek többsége lusta vagy lassú, sok szempontból igénytelen (nem figyel a részletekre), nem következetes és nem kitartó (ha megígér valamit, de úgy gondolja, hogy már nem fontos, nem teljesíti), és mindemellett odavan magától.
 
A fentieket a Japánban, illetve Németországban tapasztaltakra reflektálva állapítottam meg, ahol általánosságban ezek ellentéte igaz (értsd: fokozott figyelem a részletekre, gyors kivitelezés, kitartás, következetesség).
 

Számomra a külföldi lét (Japán, illetve most Németország) legnagyobb előnye, hogy nyugodtabb. A tárgyak és szolgáltatasok működnek, kiszámíthatóak, nem romlanak el, nem válnak további problémák forrásává.
 
Külföldön élni azért is könnyebb, mert kiválaszthatod, hogy mire figyelsz oda, és mire nem. Egyszerűbb fókuszálni.
Kívülállóként egy csomó dologban nem érzed érintettnek magad, ami azt jelenti, hogy könnyebben elhatárolódsz a neked nem tetsző társadalmi jelenségektől. Például, ha a japán sajtóban olvasok egy korrupciós botrányról, vagy a szervezett bűnözésről, kevésbé húzom fel magam, mint egy otthoni példa hallatán. Lehet, hogy még szórakoztat is.

A hátrány, hogy ha nem korán mész el, vagy ha nem utálod annyira a sajat éned és identitásod, hogy kész lennél azt teljesen feladni, akkor soha nem illeszkedsz be igazán egy másik határozottan saját kulturális identitással rendelkező társadalomba. Az én esetem eleg extrém Japánnal, hisz az ottaniak akkor se tekintenének maguk közül valónak, ha száz éve ott élnék. Emellett a nemzetközi házasság szerintem csapda, egyáltalán nem hiszek abban, hogy működhet (főleg, ha a kultúrkör különbözik, például az európai-ázsiai, európai-arab vegyes házasságok, stb).
 

Gazdasági szempontból Magyarország egy kis piac, kevés magyar tulajdonú, külföldön is jelen lévő nagyvállalattal.
Japánban alig van jelen magyar cég, egy kezemem meg tudom számolni magyar vállalat alkalmazottjaként kinn dolgozó ismerőseimet.
 

Távolról nézve jelen pillanatban Magyarország középszerű hely. Nincs igazán olyan különlegessége, ami miatt egy fejlett ipari társadalom tanult, jó képességű tagja önszántából ott akrana letelepedni, hacsak azért nem mert ott kevesebből, nagyobb úr lehet.

Mindezek ellenére úgy érzem, fogok újra Magyarországon élni, elsősorban a család miatt, aminek  értéke az utóbbi pár (külföldi) év alatt egyre inkább megnőtt a szememben. 
A hosszú, kívülállóként eltöltött évek után felerősödött bennem a valahová tartozás iránti igény.

 

Szólj hozzá!

Címkék: japán németország szociológus közgazdász


A bejegyzés trackback címe:

https://braindrain.blog.hu/api/trackback/id/tr652705077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.